Ezért nem mondogatom már az ismerőseimnek, hogy jógázzanak

Ezért nem mondogatom már az ismerőseimnek, hogy jógázzanak

Ezért nem mondogatom már az ismerőseimnek, hogy jógázzanak

Annak idején, amikor belefogtam a jógaoktatásba, ha épp valamelyik ismerősöm egészségügyi vagy magánéleti jellegű problémáiról panaszkodott, gyakran mondogattam, hogy kezdjen el jógázni. Az én életembe annyi sok pozitív változást hozott a jógagyakrolás, hogy azt gondoltam, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia! Ma már nem teszem, nem akarok senkit rábeszélni, de persze ha kérdeznek róla, szívesen mesélek, vagy segítek elindulni. 

És hogy miért nem “térítek” már? Valószínűleg engem sem villanyozna fel, ha boldog-boldogtalan azt mondogatná, hogy pl. kezdjek el horgolni, mert az megnyugtatja az idegeket, ha épp mentális kimerültségre panaszkodnék. Mostanában pedig a csapból is az folyik, hogy jógázz, meditálj, szinte naponta jelennek meg online platformok, ahol erre lehetőséget is kínálnak, ezzel semmi baj, de azért érzem: túlkínálat van. Nagy a zaj. És nem biztos, hogy meghalljuk, ha tényleg hív valami. A tapasztalatom viszont azt mutatja, hogy aki kitartóan keres, az rátalál arra, ami valóban kikapcsolja, és sokunknak ez valóban lehet a jóga. Rengeteg irányzat közül lehet választani, engem egyáltalán nem zavar, hogy új iskolák, jógatrendek vannak. De nem mindenkinek és nem minden áron, és gyakran élethelyzet-függő is, valaki épp nyitott-e arra  a kapcsolódásra, amkit a jóga kínál. 

kép: Katerina Jarebkova – Unsplash

És persze mindannyian változunk, semmi sem állandó. Ma elutasítunk, holnap befogadunk. Ma rugalmasak vagyunk, holnap minden csavarás, hosszíbb nyújtózás fáj. Ma belefér a heti 6 gyakorlás, holnap csak 15 perc esténként, ha nem alszom bele.

A minap olvastam is erről Sarah Beth, agy amerikai jógaoktató instáján egy nagyon szép gondolatmenetet: 

“A jógagyakorlás sem mindig ugyanazt a szerepet tölti be az életünkben- Ennek is vannak időszakai. Lehet, hogy a legdurvább power jóga óra sem kihívás éppen, de aztán meg teljesen új alapokra kell építened a gyakorlásodat, és inkább a meditáció gyakorlása felé fordulsz. Vagy éppen az arra szánt időben inkább alszol,vagy bármi egyebet csinálsz. És mindez teljesen rendben van így. A gyakorlásod nem egy töretlen fejlődési ív az első előrehajlástól az instajógi-modellkedésig. A jógagyakorlásod egy kis szeszélyes vonal attól a perctől kezdve, hogy első alkalommal a matracra léptél a legutolsó gondolatodig, amely  mindfulnessre, önmagadra fordított időre, együttérzésre, hálára, vagy tudatos jelenlétre irányul. A gyakorlában néha visszaesel, máskor szárnyalsz,  megtapasztalsz sérülést, megterhelést, karanténba kerülést, műtétet, terhességeket és különböző prioritásokat, amelyek megváltoztatják a jógához való viszonyodat. De ez így van jól. Bízz abban, hogy a matracodonés az életedben minden ÉRTED, nem veled történik. Csak élvezd az utazást. “

Szóval ha már “benne vagyunk”, sem mindig ugyanaz a fíling. Lehetnek kihagyások, kevésbé intenzív időszakok, és ezeknek is megvan a miértje, a haszna. Szóval nem kezdem el tolni én sem már másoknak, hogy neked bizony jógáznod KELL, mert ha kell, akkor úgyis fog 🙂 És azt is felismertem, ha valamit ennyire tolnak az arcomba, az kezd gyanús lenni…

Az én életemben valószínűleg mindig fontos szerepet fog játszani  a jóga, a jógaoktatás, de most például máshol van a fókusz. Jógás céljaim, terveim ezért mindig vannak, de ha most épp élő jógaórákon nem is, itt a blogon mindig találkozhattok velem.

Namasté.

kiemelt kép: Conscious Design / Unsplash
Facebook Comments Box