A főzés is lehet ünnep

A főzés is lehet ünnep

A főzés is lehet ünnep

Igen, lehet. Ezt még nekem is tanulnom kell, de most akadt egy jó kis sorvezetőm: az Örömfőzés című könyv.

Bár már egész kicsi gyerekként sokmindent eltanultam anyukámtól a konyhában, és gyakran segítettem is, később a gasztronómia meg én picit eltávolodtunk egymástól. Néhány éve azonban kezdtem tudatosabb lenni a táplálkozásban, mióta pedig anya vagyok, még jobban figyelek, mit eszünk-iszunk.  Nem mondom, hogy nem szeretek főzni, és hiszem, hogy olyan, nincs, hogy valaki nem tud, mert manapság az internetről, videók segítségével szinte minden konyhai trükk elsajátítható.

Ám előfordul, hogy nyűgnek, kötelességnek érzem, és szerintem ez érződik is az ételeken… de nagyon szeretem a saját készítésű ételeket az asztalunkra tenni, szeretem, ha van időm alaposan megtervezni és elkészíteni a  hétvégi menüt, és szeretem nézni, ahogy a családom örömmel kér még egy adagot abból, amit a saját kezemmel főztem, készítettem el. Lehet a főzés ünnep, csendes, magamba mélyedős, meditatív elfoglaltság – de persze ez sem jön magától.

Mert akadnak napok, amikor ez nincs otthon, az nincs otthon, fáradt vagyok, nincs kedvem nekiállni megpucolni, szeletelni, felforralni, gyúrni, kiszaggatni és még sorolhatnám. Egyszerűbb lenne rendelni vagy csak elrágcsálni valami készet gyorsan…  ám meg lehet tanulni ezt is, csak gyakorolni kell. Ebben segít nekem ez a könyv. Ráhangolódni a főzésre, az ételekre, a színekre, illatokra. 

 

kép: BOOOK kiadó

 

Alapból egy szakácskönyvtől azt várja az ember, hogy legyen benne a recept, kép az elkészült ételről, ami persze legyen nagyon finom. Amiben az Örömfőzés többet ad, mit a klasszikus receptes könyvek, hogy nemcsak  a hozzávalókat és az elkészítést írja le, hanem az adott étel lelki-és testi hatásait is. Azt persze sejtettem, hogy egy málna trüffeltől azonnal jobb kedvem lesz, de hogy a cikázó női hormonok és a bizonytalanság ellen is bevethetem… és most már alkalmazni is fogom. 

Tudatosságot, mértékletességet tartani a konyhában is számomra azt jelenti, hogy ismerem magam, tudom, mire van szüksége a testemnek, tudom, mi a jó nekem, és azt egy kis odafigyeléssel meg is tudom adni magamnak. Ezért is hasznos, hogy minden recept mellé jár ez a kis testi-lelki használati útmutató. 

 A receptek egyébként tematikusan kerülnek elő, egy-egy minőség, vagy hangulat köré csoportosítva, konkrét  gyakorlatokkal, tippekkel, sztorikkal felvezetve. Szóval úgyis jó lapozgatni a könyvet, hogy ha épp nem akarok főzni semmit… aztán pár nap múlva eszembe jut egy hangulat, egy rövid történet, és már tudom, melyik oldalra lapozzak, ha ételt is kerítenék köré. 

Mert az egyes fogások által is megélhetjük azokat a minőségeket, amelyek személyiségünk részei, a a hangulatainkhoz, ciklusainkhoz igazíthatjuk az étkezéseket. Így lehet öröm, ünnep a főzés. 

 

kép: Toa Heftiba – Unsplash

 

kimelt kép: freepik

 

Olvasnál még? 

Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon isahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!

www.facebook.com/yogapopblog

Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről: 

csajos jóga-jógás csajok

Facebook Comments Box