Óvodás? Már most tanítsd meg relaxálni!

Óvodás? Már most tanítsd meg relaxálni!

Óvodás? Már most tanítsd meg relaxálni!

Inkább nem mennék bele, hogy mi lett volna, ha már háromévesen elkezdik megtanítani nekem a szüleim, hogyan kell lazítani, relaxálni. Tény, hogy amikor én gyerek voltam, nem áradt a csapból is a kéretlen információtömeg, nem volt még túlterhelt a környezetünk képektől-hangoktól, és nem volt ez az állandó cselekvés-kényszer (mindigcsinálnikellvalamiértelmeset), szóval lehet, hogy akaratomon kívül, és nem is tudatosan, de nyaranta, amikor épp semmi program nem akadt, relaxálgattam azért a cseresznyefánk árnyékában heverészve.

Mióta anyuka lettem, különösen fogékony vagyok minden olyan eszközre, amivel segíthetek a kisfiamnak abban, hogy minél kiegyensúlyozottabb, békés gyerek-, és persze majd később tudatos, kiegyensúlyozott emberke váljon belőle. Törekszem a saját lelki békém, és fizikai egységem megőrzésére, hiszen ilyen aprókként még az anya az origó, és képesek átvenni a mi rezgéseinket.

Mikor egész pici volt, sokat jártunk kisbabás jógára, majd nagybabásra is (itt már inkább az anyuka gyakorlásán van a hangsúly, a miniknek is van szórakozás azért persze). Napközben általában vidám, kiegyensúlyozott baba az én fiam, de az alvással mindig gondok voltak (bár mostanában ez is javulni látszik, kopp-kopp).

Néhány hónapos volt csak, amikor alvássegítő-alváskönnyítő eszközök, megoldások, szóval BÁRMI után kutatva a neten egy szülőknek szóló online magazin hasábjain ráakadtam egy relaxmesére. És bár az ajánlás szerint óvodás kortól érdemes alkalmazni, én, lesz ami lesz, veszíteni valóm ugyan nincs-alapon a telefonomról felolvastam a babámnak. Arra sajnos már nem emlékszem, ő hogyan aludt aznap éjjel, de én határozottan jobban bírtam a háromóránkénti keléseket.

Egyrészt megnyugtatott a tudat, hogy ha ez a sokszor ébredéses dolog nem is oldódik meg ovis korára, akkor lesz mihez nyúlnom, és ahogy olvastam, önkéntelenül mintha rajtam is fogott volna a mese… végre lazítottam én is (ugye nem kell magyaráznom, hogy zen ide, lelki béke megőrzése oda, kezdő anyukaként az ember mikre képes ráparázni, és hogy az első hónapokban, bármennyire igyekeztem is, gyakran hatalmába kerített a folyamatos aggódás).

Még párszor olvasgattam esténként a kis mesét, talán magamnak inkább, aztán lassan átvette a helyét egy, korának jobban megfelelő másik rituálé, és az elalvás is egyre könnyebben ment. De a relaxmesét nem felejtettem el, elraktároztam, és alig várom, hogy ismét elővegyük majd. 

 

kép: Csupaszív Magazin

 

Meggyőződésem, hogy a relaxációra való képesség tanulható, és minél korábban kezdjük, annál könnyebb dolgunk van később a stresszkezeléssel, az érzelmeink, indulataink kézben tartásával, az életünk tudatos irányításával. 

A relaxációnak sok fajtája létezik, és ahogy mi sem vagyunk egyformák, úgy valakinek egyik, másnak másik módszer lehet hatásos, a gyerekeknél a legjobban talán a mesék működnek.

A relaxáció végső célja, hogy a testet-elmét megnyugtassa. Ha mindig aggódunk, rágódunk valamin, folyamatos készenlétben vagyunk, a testünk, izmaink is megfeszülnek. Ez hosszú távon igencsak megterhelő nemcsak fizikailag, és betegségek forrása is lehet. Az állandó stressz a gyerekekre is rossz hatással van: a folytonos aggódás, szorongás krónikus fáradtsághoz, levertséghez vezet, valamint testi tüneteket is okoz, és végső soron megbetegedést is előidézhet.

A relaxáció megtanulásával a gyerekek maguk is képessé válnak arra, hogyan észleljék, tudatosítsák és dekódolják a testük jelzéseit, és különbséget tudnak tenni aközött, milyen, amikor feszült, és milyen (más), amikor nyugodt. A relaxációs technikák segítségével maguk is meg tudnak teremteni egy nyugodt, ellazult állapotot- vagyis megnyugtatni saját magukat, külső segítség nélkül. 

Szóval azt gondolom, hogy ha a relaxálást akár játékos formában, egy mesével kezdjük el tanítgatni a gyerekeknek, sokat teszünk nemcsak a mostani jól-létéért, hanem alapokat adhatunk későbbre is, hogy az önkontroll, az önmegnyugtatás ne legyen kamasz-, sőt, felnőttkorban sem probléma. Egy eszközt kínálunk ezzel, amit bármikor elővehet, és akár a napi rutinba is beépülhet.

 

kép: Annie Spratt – Unsplash

 

“Ha a relaxálásra (a későbbiekben meditálásra) való igény gyakorlattá válik az életükben, ha olyan elengedhetetlen lesz, mint a mindennapi fogmosás, akkor hatalmas kincset adunk a gyerekeink kezébe.” (Csupaszív Magazin)

 

A relaxmese így tulajdonképpen bevezetés a relaxációba (majd később a meditációba), és játékosan segít elsajátítani a relaxációs technikákat.

 

Hogy a relaxációnak milyen pozitív hozadékai lehetnek?

Engem sokáig csak az érdekelt, hogy aludjoooooon végre  a gyerekem, de ez csak egy a sok közül.
A gyakorlással fejlődik a testtudat, javul a koncentrációs készség, csökken a fáradékonyság, oldódnak a szorongások, nő az önbizalom.

Ugye milyen jó kis csomag? 

 

 

kiemelt kép: Annie Spratt – Unsplash

 

Olvasnál még? 

Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon isahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!

facebook.com/yogapopblog

 

Facebook Comments Box