A türelem, a jóga és én

A türelem, a jóga és én

A türelem, a jóga és én

 “A türelem gyakorlásával nem pusztán a helyes, objektív megismerés birtokába jut az ember, hanem jó közérzetet is teremt magának. Ez a mindennapi életben nélkülözhetetlen. A türelem gyakorlásával válik lehetségessé a lelki nyugalmunk fenntartása, és a türelem gyakorlása teremti meg azokat a körülményeket is, amelyek között örömteli életet tudunk élni.” – a Dalai Láma

 

Nagyon régóta írom már ezt a bejegyzést, próbálom megfogalmazni, számomra mit jelent a türelem, türelmesnek lenni, nemcsak másokkal, hanem magammal szemben is. Nemrég a facebook oldalamon is feltettem a kérdést, hogy megtudjam, az olvasóknak mi jut eszükbe, ha a türelem szót hallják, és a vicces kommentek (pl.: “Érdemes várni a rózsára” és  “Naponta hallom ezt a szót a páromtól. Ezek szerint nem erősségem.”) mellett egészen érdekes válaszok is érkeztek, úgy is mint:

 

“Tanulható”

“Kontrollálható”

“A türelem aktív várakozás. Türelmesnek lenni azt jelenti, hogy ha pl. csinálsz valamit de nem jön időben az eredmény, akkor nem adod fel, hanem háromszor olyan sokáig kitartasz, mint amikor először feladtad volna.”

 

Igazából valamilyen bizonyítékot kerestem arra, hogy

a jóga és a türelem kéz a kézben járnak.

Aztán eszembe jutott Dóri, jógamester hallgató írása, ami nagyon sokat segített a kutatásban. Ő a saját, türelemhez való kapcsolatát (és annak fejlődési ívét) írja le: 

“…elkezdtem rendszeresen gyakorolni a jógát, ahol szépen sorban jöttek a további leckék kitartásról, alázatról, elégedettségről. Ahogy kezdtem ezeket megélni a jógában, úgy szivárogtak át az életem többi területére is. “

(a teljes írás ide kattintva elolvasható)

patience

De hogyan gyakorolhatjuk a türelmet a jóga által? 

Mint sokan, én is úgy kezdtem jógázni, hogy igen, hajlékony vagyok, tudok falnál kézenállni, menni fog ez. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mindezek mellett azért másra is szükségem lesz a fejlődéshez: erő, koncentráció, kitartás – és türelem. Ha valami nem ment elsőre (egy ászana, vagy relaxáció közben az aktív pihenés), kezdetekben iszonyúan zavart, nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni, hiszen megvan hozzá minden képességem! Pár olyan helyzet után, amikor feleslegesen beleerőltettem magam egy-egy durvább ászanába, vagy az erőnlétemet jócskán meghaladó óra közben sérülést szereztem, el kellett gondolkodnom azon, hogy vajon okos dolog-e úgy tenni, mintha én ezekre képes lennék? Nem kellene-e több időt fordítanom arra, hogy felkészültebb legyek? Hogy többet gyakoroljak? Hogy jobban figyeljek magamra? 

A gyakorlás így megtanított arra, hogy ha elengedem a magammal szemben támasztott elvárásokat, és erőlködés nélkül csak csinálom a kis rutinomat, a változás, a fejlődés szinte magától történik meg. A mozdulataim egyre harmonikusabbak, egyre magától értetődőbbek lesznek, és egyre könnyedebbek is. Fizikailag erősebb, mentálisan kitartóbb lettem. Mindemellett azonban el kellett fogadnom, hogy van olyan ászana, amit valószínűleg soha nem fogok tudni tökéletesen kivitelezni, de nem feltétlenül hagyom abba a gyakorlását, egyszer hátha a türelem (és a kitartás) rózsát terem 🙂 Nem állítom, hogy iskolapéldája vagyok a türelemnek, és nem siettetem esetenként az időt, vagy más dolgokat, de már tanulgatom, próbálok tudatosabb lenni ezügyben is. 

 

patience_2

A legnehezebb szerintem az önmagunkkal szembeni türelem gyakorlása. Fentieken túl ha például beteg vagyok, szeretnék minél hamarabb jobban lenni, minél hamarabb visszatérni a normál napi menetrendemhez. Ilyenkor mindig tudatosítanom kell (és persze nem mindig sikerül), hogy van egy folyamat, aminek mindenképp része vagyok, és engednem kell, hogy a szervezetem a saját tempójában dolgozzon, és ezt úgy tudom a legjobban támogatni, ha elfogadom. Úgy gondolom, ha engedünk ennek, megadjuk magunkat neki (akár csak egy megfázásnak, vagy gyakorlás közben szerzett kisebb húzódásnak, sérülésnek), és nem állunk ellen, könnyebben “átfolyik” rajtunk, mintha küzdenénk, tiltakoznánk ellene. 

 

 

Hiszem, hogy először azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk türelmesnek magunkkal szemben. Amint ezt már sikerrel gyakoroljuk,  úgy leszünk türelmesebbek másokkal, egymással is.

A türelem gyakorlásában segítségünkre lehet a meditáció, valamint ehhez kapcsolódóan egy ősi mantra is, Om mani padme hum mantra, ami hat szótagból áll, és a tibeti buddhizmus legismertebb bodhiszattvájához, Csenrezig-hez, a szeretet és együttérzés bodhiszattvájához kapcsolható. A mantrában a Ni szótag a várakozás, és a türelem (vagyis mások elviselése) gyakorlását mozdítja elő (a mantrákról, mantrázásról korábban itt írtam).

 

Azt hiszem, igaza van a kommentelőnek, aki azt írta, a türelem tanulható. Ti hogy vagytok ezzel? Bátran osszátok meg kommentben!

 

Olvasnál még? 

Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!

https://www.facebook.com/jogaegyszeruen

 

IrodalOM:
http://gondolkodom.hu/tendzin-gjaco-a-dalai-lama-gondolatai-1/
http://www.jogapont.hu/cikk/0000000427/hogyan-lettem-turelmesebb/
http://www.fehertara.hu/?page_id=132
Képek innen és innen 
Facebook Comments Box